Az Ókori Róma Néhány Tőrténete

A szakadás Krixos.:- Mit akarsz velünk? Miért kell itt dideregnünk? Miért nem vezetsz bennünket délre, ahol meleg van, gazdag urak és kereskedők laknak? Ott eltölthetnénk az őszt és a telet, aztán tavasszal indulhatnánk Róma ellen. Sp: Nem ér váratlanul kérdésetek. Tudom én, hogy már régóta ezen rágódtok. De a senátus 9 légiót küld ellenük, és jobbnak látom, ha kitérünk előlük. Amilyen gyorsan lehet, vonuljunk észak felé, és hagyjuk itt Itáliát. Új hazát keresünk, ahol nem lesz rabszolga, és mindenki szabadon élhet. Krixos: - Mi nem akarjuk elhagyni Itáliát, itt mindent megkaphatunk, csak ki kell nyújtanunk a kezünket a gazdagok kincseiért. Nem félünk a római légióktól. Csak jöjjenek. Sp-Ti nekem bajtársaim voltatok. Együtt törtünk ki Capuából, együtt győztük le az ellenünk küldött légiókat. Te, Krixus különösen sokat segítettél nekem. De ha most nem hallgatsz rám, azt mondom, elválnak útjaink. Te mégy délre, én meg északra. A többiek majd döntenek, kivel tartanak. Krixos:-Hallottátok, emberek? Aki velem jön délre, készüljön, reggel elindulunk.. Regi: 10000 ember Krixushoz csatlakozott, és dél felé indult. Róma fellélegzett. Megtörtént hát, amire már régóta vártak: az elégedetlenség, a szétválás. Szabó Dani: -Ugye megmondtam? Várni kellett volna, kár volt Glabert és Variniust ellenük küldeni. Ez a csürhe, akár a férges gyümölcs, magától hull az ölünkbe. Crassus :-Úgy van. Nincs más dolgunk, mint eltiporni őket, aztán keresztre velük. Tina: A légiók gyors menetben haladtak. Előbb Krixus seregei ellen vonultak. Csata rövid. Szilárd? elveszi az érkező katonától a levelet, és olvassa: -Légióink győzelmet arattak, a fogságba esett rabszolgákat a senátus határozata szerint kivégeztük, Krixus holttestét pedig keresztre feszítettük. Továbbvonulunk Spartacus után. Harkai Ricsi: -Látjátok, Hamarosan Spartacus csak egy rossz emlék lesz! Crassus -Azért a fősereget nem lesz könnyű legyőzni. Tóth Dani -Romulus utódainak ez nem jelenthet problémát! Crassus -Úgy legyen. Spartacus a többiek felé: -Tudjátok, mi történt Krixussal és a többiekkel? Aki nem esett el a harcban, azt minden jog ellenére nem tekintetté hadifogolynak, hanem halomra ölték, mint a haramiákat. Úgy harcoljatok, hogy ez lesz a ti sorsotok is, ha fogságba estek. Luca: A rabszolgahad legyőzte a konzulok seregeit, és Róma megtanulta, mit jelent: „Jaj, a legyőzötteknek!” Spartacus 300 foglyul ejtett római ifjúval rendezett gladiátorviadalt, így adta meg a végtisztességet Krixusnak. A senátus követeket küldött Pompeushoz és Lucullushoz, hogy azonnal térjenek haza. Spartacus serege közben már meghaladta a 100000 főt. Spartacus már letett szándékáról, hogy hazatérjen Thrákiába. Új hazát akart alapítani valahol az Alpokon túl. Újra észak felé indult. De kémei jelentették, hogy itt nem fog tudni enni adni ennyi embernek, és ezért új tervet kovácsolt. Újra dél felé fordult. Azt gondolta, a kalózoknak van elég hajója, és majd a tengeren eljuthatnak bárhova. A kalózok bizonyára megbocsájtják, hogy becsapta őket, különben is most sokkal jobb üzletet kínál nekik. Bence-Menjünk Róma ellen. Elég erősek vagyunk, nem tud nekünk ellenállni. Spartacus -Nem. Mi nem Rómát akarjuk, hanem a szabadságot. És mi lesz, ha elfoglaljuk? A nagy hadvezérek hazatérnek, és mi beszorulunk hét domb közé. Menjünk inkább délre, szálljunk hajóra, és hagyjuk itt Itáliát. Niki: A hatalmas tömeg lassan vonult dél felé. A szenátus egyfolytában tanácskozott. Végül kinevezték vezérnek a roppant gazdag Crassust, hogy 10 légiót kiállítva, győzze le Spartacust. A felszerelést Crassus magára vállalta. Crassus esetleg odamegy a mesélő mellé, és neki mondja: -Meg kell akadályozni, hogy a rabszolgák elhagyják Rómát, mert Róma rabszolgák nélkül olyan, mint az óriás kezek és lábak nélkül. Akkor a rómaiaknak maguknak kell dolgozni. Ennek nem szabad megtörténnie. Tina: De ez nemcsak Crassuson múlt, hanem a kalózokon. Két kalózkapitány meg is érkezett hamarosan, és megkezdődtek az alkudozások. Az időpontban nem tudtak megegyezni. Spartacus egyre türelmetlenebb lett. Közelgett a tél, és Crassus is csak erre várt. Kalóz és Spartacus érkezik. Spartacus -Nos, lenne egy új ajánlatom, mert az idő sürget mindkettőnket. Vigyél át bennünket Szicíliába! Ez csak egyórás út, napjában 10-szer is megteszitek. Zsolt- Ez már jó terv! Kétszáz bárkával egy-két nap alatt elintézzük az átkelést. Akkor hát a megbeszélt időpontban találkozunk a parton. Niki: De Szicília kormányzója Verres jóban volt a kalózokkal, és rettenetesen tartott Crassus haragjától. Szilárd: -Elment az eszetek? A rabszolgákat akarjátok átszállítani, holott tudjátok, hogy eddig minden rabszolgafelkelés kudarccal végződött. Mi hasznotok belőle? Hisz az a pénz, amit ezért kaptok nem ér fel azzal a veszéllyel, amit fejetekre idéztek. Eddig Szicília nyitva állt előttetek, de ha Spartacussal szövetkeztek, többé nem bújhattok el a barlangokban, nem veszem meg tőletek a zsákmányt. Térjetek észre! Zsolt: -Hát, ez meggondolandó. Nem tud Spartacus annyit fizetni, amennyit Szicília megér. És Spartacus is megszegte már az ígéretét. Gábor-Meddig várunk még Spartacus? A kalózok nem jönnek. A tutajok, csónakok, amiket készítettünk, elsüllyedtek a viharban. Spartacus -A kalózoknak vigyázni kell. A tenger más, mint a szárazföld, majd fordul a szél.. Meg ott vannak a római hadihajók is. A kalózok biztosan csak a kedvező alkalmat várják. Gábor. - Ugyan, Spartacus, ezt magad sem gondolod komolyan. Az emberek elégedetlenek, morgolódnak. Érkezik Varinía. Spartacus: -Nem tudom elhinni, hogy a kalózok becsaptak. Most mit tegyek, kedvesem? Mi lesz ezzel a rengeteg emberrel, akik hittek bennem? Varinía.:-Biztosan kitalálsz valamit. Talán, ha visszafordulnánk. Spartacus: - Azt hiszem, nincs más választásunk. Csak az Alpok felé maradt nyitva az út számunkra. Crassus:-Ásunk egy hatalmas árkot, kb 50 km hosszút. Széles lesz és mély, és olyan meredek, hogy amiből többet nem mászik ki az, aki belezuhan. Árokásás. A két vezér az árok két oldalán. Spartacus: -Arra kérlek római vezér, hogy seregemet engedd sértetlenül elvonulni. Észak felé megyek, itt hagyom Itália földjét. Ígérem utunkon senkinek sem esik bántódása. Tudod jól, hogy a rabszolgák vitézül harcolnak. Nekünk nincs vesztenivalónk, nektek annál inkább. Hagyj minket szabadon elvonulni. Crassus -Befejezted? Nos, akkor halljad válaszomat. Te gladiátor voltál, tudod, mit jelent, ha valakire rávetik a hálót. Ez történt veletek most. El vagytok veszve. Elengedlek, ha leteszitek a fegyvert, a gladiátorok és te feletted én ítélek, a többiek visszamennek gazdáikhoz. Rablóknak, gyilkosoknak tekintelek benneteket, nem hadifoglyoknak. Bűneitekért meg fogtok bűnhődni, efelől ne legyen kétséged. Spartacus: -Nem tekintesz bennünket hadifoglyoknak? Na, várj csak! Vera: egy elterelő hadművelettel, és sok ember megfeszített munkájával betemették az árkot egy helyen, és kitörtek a szorításból. Most már mindkét vezér bosszúért lihegett. Spartacus seregének egy része levált, és Róma ellen indult. Crassus könnyedén legyőzte őket. Aztán hamarosan eljött a döntő csata napja. Csata-Spartacus még térden állva is harcol. Meghal.