Az Ókori Róma Néhány Tőrténete

Caius Iulius Caesar Caesar mellszobra Római Köztársaság 1. pontifex maximus Hivatali idő i. e. 63 – i. e. 61 Római Köztársaság 2. questor és praetor Hivatalban Hivatalba lépés: i. e. 70 és i. e. 61 Római Köztársaság 3. consul Hivatalban Hivatalba lépés: i. e. 59 i. e. 48 i. e. 46-i. e. 44 Előd Quintus Caecilius Metellus Celer Publius Afranius Utód Marcus Antonius Publius Cornelius Dolabella Római Köztársaság 4. dictator Hivatalban Hivatalba lépés: i. e. 44 -------------------------------------------------------------------------------- Született Róma i. e. 100. július 13. Elhunyt Róma i. e. 44. március 15. (55 évesen) Párt popularis -------------------------------------------------------------------------------- Házastárs Cornelia Cinna (i. e. 84-i. e. 82) Pompeia (i. e. 68-i. e. 60) Calpurnia Pisonis (i. e. 59-i. e. 44) Kleopátra Caius Iulius Caesar (vagy Gaius Julius Caesar (ejtsd júliusz kaiszar[1], illetve júliusz cézár [2]); Kr. e. 100. július 13. – Kr. e. 44. március 15.) római hadvezér és politikus. Fontos szerepet játszott a köztársaság felszámolásában és a császárság intézményének létrehozásában. Elfoglalta Galliát, és elsőként vezetett hadjáratot Britanniába – mindkettőt saját kezdeményezésre. Minden idők egyik legnagyobb hadvezére (stratégája) volt és nagyszerű politikus is (mindkettő alatt leginkább az értendő, hogy fantasztikusan tudott bánni az emberekkel). Jelentősége az ókor történetében Nagy Sándoréval vetélkedik. Kiépülő egyeduralma a királyságot (egyszemélyi uralmat) átoknak tekintő Rómában hamar komoly ellenérzésekkel találkozott. Polgárháború bontakozott ki ellene, amit megnyert, és az így létrejött birodalom vitathatatlan urává lett. Mélyreható reformokba kezdett. Élethossziglani diktátorrá nyilvánította magát, és erőteljesen központosította a köztársaság kései éveiben szétzilálódott közigazgatási rendszert. Mondhatni mindent sikerült megnyernie, csak polgártársait nem: Róma nem tolerálta őt. Az egyre hangosabb zúgolódást és a diktatúrát látva Marcus Brutus és több szenátor összeesküdött, és meggyilkolták Caesart, abban a reményben, hogy sikerül megmenteniük a köztársaságot. A merénylet után azonban polgárháború tört ki Caesar hívei (Octavianus, Marcus Antonius, Lepidus) és a köztársaságiak (Brutus, Cassius, Cicero és még sokan mások) között